Utálom a visszéreket,

Utálom a visszéreket

Olaszból Franciába

Képzelőerő Köszöntelek benneteket, Isten hozott mindannyiótokat! Örülök, hogy itt vagytok. Főleg azoknak, akik síeltetek. Jól vagytok? Jól, jól. Jókat hallottam, hogy jó volt nektek. Jó, hát nektek jó volt, igen… Végül is ha nektek jó, olyan, mintha nekem lenne jó.

Szoknyának látszó tárgyak – egy maxi sem mindenre megoldás

Örülök nektek, meg hogy itt vagytok. Sémákról beszélünk.

A piócák kezelik-e a lábak varikózisát

A sémák közül most éppenséggel arról, amit így neveztünk meg, hogy túlzó mérték… könyörtelen mérték, hiper- vagy túlzó kritikusság. Ebből a sémából kiindulva jutottunk el oda, hogy éppenséggel akár mindannyian, különböző szerepeinkben veszélyeztetettek lehetünk a kiégésben.

És hogy ezért kezdtünk el a kiégésről beszélni. Hogy ennek megvannak a személyiségbeli föltételei, és természetesen mindig a rendszer működése is hozzájárul ahhoz, hogy valaki kiégjen. Nagyon hangsúlyoztuk azt, hogy miközben a kiégésnek a leírása, vagy fölismerése az a segítő foglalkozás, hivatás, szakma világából érkezik, de már messze túl vagyunk ezen, és tudjuk azt, hogy feleségként is ki lehet égni, és nagymamaként ki lehet égni.

Nézek valakiket, akikről tudom, hogy vagytok. Nagymama… Dédnagymamaként ki lehet égni. Azután… sokféleképpen ki lehet tehát égni, s akkor most erről esik szó, mégpedig.

stádiumú visszerek és prognózis

Nem egyszerűen csak ez vagy az, hanem egy folyamat, és ez nagyon lényeges. Egy folyamat, s a folyamatnak öt lépéséről már beszéltünk, s ott vagyunk a hatodik kapujában, és nem bírunk bemenni rajta, mert elágazok-bogazok, és ez szörnyű. Tologatom a régi matchboxokat. A bizonyítani akarástól a bizonyításkényszerig Mert az első lépés így volt, hogy a bizonyítási vágyból, abból a szabad kívánásból és akarásból, Utálom a visszéreket a szenvedélyből és igényességből, ideálokból és eszményekből, hogy valami jót… Ebből egyszer Utálom a visszéreket valamiért, valamikor, valahogyan kényszer lesz.

Nem azért, mert valaki kívülről kényszerít, hanem mert van egy helyzet, amiben rendre elvesztem a szabadságomat.

Elvállalom, pedig nem kellene. Egyszer csak elvesztem a kifejezésem, a szabad önkifejezésem szabadságát. És ahogy ezt elvesztem, egyszer csak rám kerül valami, egyszer csak nálam lesz valami, egyszer csak, egyszer csak, egyszer csak valami olyan teher, és felelősség, és munka, ehh, ami sok.

Érzelmi túlterheltség veszi kezdetét, stressz. Ez a stressz állandósul. Stressz és stressz, és Utálom a visszéreket. Nem kell, hogy irgalmatlan nagy legyen, csak hosszú ideig tartson.

Nincs mire, nincs miben, nincs miből, nincs honnan kiégnie. Hát a rendes embereket, a rendes sérült embereket fenyegeti a kiégés. Márpedig elég sokan vagyunk, ugye, rendes sérült emberek, sérült rendes emberek. Na, nem tudom, szóval valahogy így. Fokozott erőfeszítés Tehát egyszer csak ebből a szabadságból kényszer válik.

A fokozott erőfeszítések egy nagyobb kimerültséghez vezetnek, majd a fokozott erőfeszítések révén sem tudok sokszor azoknak a belső eszményeknek megfelelni, amelyeket magam felé támasztok. És a másik, mondjuk ez a két dolog van, hogy én szeretnék tökéletes lenni, és amit csinálok, az mondjuk legyen tökéletes.

A kiégés 16.

Ez nem túl nagy igényesség szerintem, csak úgy ezt a kettőt szeretném, és… 3. A személyes igények elhanyagolása Mikor a fokozott erőfeszítés sem vezet eredményre, márpedig nem fog eredményre vezetni a tökéletesség szempontjából, amit persze elvárok magamtól.

\

Addig nem, tehát gürizni kell. A harmadik lépés, honnan szerzek még plusz erőforrásokat? Saját magam elhanyagolásából. A saját szükségleteim krónikus háttérbe szorításából. A személyes igények és a konfliktusok figyelmen kívül hagyása Ennek mi lesz a következménye? Negyedik lépés, hogy belül elkezdek nagyon nem jól lenni. Már eddig is elkezdtek a negatív érzések, hangulatok, lelkiállapotok túlsúlyba kerülni, már sokkal kevesebb az öröm, a fölszabadultság, a hála, a csodálkozás, a kíváncsiság, a vágyakozás és a többi.

Már csak krrr-hhh, ütöm-vágom. De itt egyszer csak egyre nő a belső feszültség, ami logikusan nő, hiszen magamat Utálom a visszéreket hosszú ideje brutálisan elhanyagolom. Jelez a testem, jelez az érzelemvilágom, és a többi.

Fáj a fejem, utálom a fejem.

terhesség a kismedencei szervek visszérrel

Fáj a derekam, akkor a derekamat is utálom. Fáj a gyomrom?

visszér lézer és ár

Azt is utálom. Most képzeljük el, hogy szép lassan az összes szervemet elkezdem gyűlölni, mert az a benyomásom, hogy mind ellenem vannak. Mert én Utálom a visszéreket valami nagyon nagyszerű dolgot szeretnék csinálni, és ezek itt sorra pimaszkodnak velem. Az értékrend megváltozása Így eljutottunk az ötödik pontig, hogyha tovább megyünk, és nem tudjuk megállítani, akkor történhet az meg, hogy az értékrendünk megváltozik. Itt valami nagyon fontos, ez nem egy elméleti megváltozása az értékrendnek, éppen ezért leszünk még rosszabban.

Pedig ez egy alap története Jung apónak. Jung apó azt mondja, volt egyszer egy kliense, aki elment hozzá, azt mondja. Valószínű, ő nem fog megbetegedni, visszér vér csak hosszú távon.

Dehogy is! Igénytelennek kell lenni, semmirekellőnek, lelkiismeretlennek, mihasznának, önzőnek, és a többi. S akkor ide, emlékeztek hozogattam a székeket. Hahh, két fehér szék van, ez össze fog bennünket zavarni. Azt mondja… majd én ezt megkülönböztetem. Áhh, az is fekete, igen, igen.

tulajdonságai visszér

Igen, ez külön rossz érzést keltett, hogy azt gondoltam, odanézek, és az egy más színű, de nem. Egyik rosszból a másik rosszba tántorgunk. Akkor ezt megkülönböztetem, pulóveres fehér.

Lehet, hogy érdekel