Visszafordulhat a karika visszérrel

Már alkonyodott, mire ideértek, Anya felmutatott a harmadik emeletre, arra az ablakra, amely mögött most állt, s elmagyarázta, milyen lesz az új otthon beosztása.

A visszér betegség kezelése - HillVital

Zsófika az ablaksor helyett a cipőjére bámult, alig hallotta, mit beszél, de Anya nem vette észre, mert magyarázott, s ilyenkor mindig elfoglalta a maga mondanivalója. Most itt vannak, a költözés lezajlott, Anya ma nem is ment be az Intézetbe. Kató néni átjött segíteni, ott maradt vele a régi lakásban, míg minden láda, bútor fel nem került a teherautóra; Anya meg Teri az újban várta a szállítómunkásokat.

Az emlődaganat tünetei és kezelése kutyáknál

Nem maradt semmi felesleges holmijuk, egy fordulóval elvitte a kocsi. Lakásfelosztás miatt bútorok, férfiruhák, orvosi rendelő és várószoba eladó. Anya megkérte, hogyha véletlenül akkor érdeklődne valaki, mikor ő még nem jött meg a munkából, s Teri sincs a lakásban, szaladjon le a házfelügyelőért, hívja fel, s kettesben mutassák meg, amire a vevő kíváncsi.

Minden tárgy, bútordarab árát felírta egy cédulára. Csodálkozott, hogy mindig csak akkor jelentkezik érdeklődő, ha ő vagy Teri otthon van, soha máskor.

Persze, nem tudta, hogy Zsófi nem nyitott ajtót soha, és senkit sem vezetett be a rendelőbe.

Az előszobaablak függönye nem ért le teljesen az ablakkeretig, ki lehetett lesni alóla. Zsófi mindig látta, ki csenget. Ha idegen jött, gyorsan leguggolt az előszoba parkettjére, s addig nem is emelkedett föl, míg az alak körvonalai átsejlettek a függönyön. Mikor a rendelőt elszállították, Anya éppen a Közértbe küldte kenyérért.

Megvásárolt, aztán leült az autóbuszmegállónál, szemben a kapuval, s ott üldögélt, míg az visszafordulhat a karika visszérrel fehér fogas is el nem tűnt előle. Ráhajtotta az arcát a friss kenyérre, a kenyér langyos volt, pékszagú.

Mondják meg Zsófikának

Anya azt mondta, mikor szelt belőle, hogy nedves a durcája, bizonyára tejes volt a pult a Közértben. Elég közömbös gyermek, sajnos. Zsófikának minden mindegy. Apa rendelőjét Balázs bácsi vette meg, ez baj, mert Balázs bácsi távoli rokon, akihez olykor el-ellátogatnak, s az ember esetleg véletlenül meglátja majd az Apa íróasztalát vagy Tóbiást, a koponyát. Vajon miféle épület az ott szemben?

Ez nem az Apa régi körzete, ahol szinte minden házat ismert. Valami középület lehet, de hogy mi, nem tudja, magas fák állnak a homlokzata előtt, eltakarják a feliratot a lombok. A kertjében medence van, szobor ül a dyufaston visszérrel tud, és a vízbe bámul.

Barnanénit is eladták, azt a márványfejet, amelyet Kressék küldtek karácsonyra, azért nem kár, azt utálta, mert kígyóból volt minden hajaszála. Anya sose vette észre, hogy irtózik a barna szobortól, de Apa tudta; ha bement hozzá a rendelőbe, mindig bekötötte a márványfejet egy törülközővel, s ettől olyan fura lett Barnanéni: csak bámult nagy, pupillátlan kőszemével, és menyecskésen hátra voltak kötve a kígyói. Hát szóval, ezentúl itt laknak.

Ha valakinek meghal az apja, kisebb lakásba költözik, eladja a feleslegessé vált holmikat, újsághirdetést fogalmaz, és még a temetés napján is a lakáscserével foglalkozik. Valika, aki az SZTK-ban együtt dolgozott Apával, nem vett fel fekete kalapot, mint Kató néni, az Apa húga, még csak nem is sírt, egész szertartás alatt a koszorúkat bámulta, de azért Valika borzasztóan szomorú volt Apa miatt.

Kató néni bezzeg visított, mikor megtudta, hogy a bátyja meghalt, de hát ő majdnem mindig kiabál.

Anyu sose visít, csak könnyezik, aztán megfogja az ember kezét, és megpróbálja magyarázni, miért történt úgy valami, ahogy történt, mi belőle a tanulság, és mi legyen a legközelebbi teendő.

Dóra sose sír. Marianne is ritkán. Anya komolyan szokott könnyezni, méltóságosan, mert Anya könyveket ír, Anya tudományos kutató. Anya nagyon okos. Ezentúl igazán jobban kellene tanulnod, mert most nehezebb lesz az élet. Zsófi elfordult az ablaktól. Gyönyörű kis tanulósarka volt, Anya csináltatta még régen, az egyik könyve honoráriumából.

Lámpát is lehetett gyújtani a kis paddal egybeácsolt asztalkán, s külön lyuk volt az asztallapban a tintatartónak, a festékescsészének, külön kis vájat a ceruzáknak és a visszafordulhat a karika visszérrel. Egyik oldalán redőny takarta el a fiókokat, a másikon piros csontgombnál fogva lehetett kihúzni őket. Műremek volt. Zsófi utálta. Amennyire emlékezni tud, egyszer csinálta meg jókedvűen és teljesen a leckéjét, mikor két napig hiányzott, s Takácsékhoz kellett lemennie, hogy megkérdezze Évától, mit adtak fel másnapra.

Volt Évának a konyhában egy hokedlije, azon tanult, Takács néni bevonta a tetejét viaszosvászonnal, a tankönyvek visszafordulhat a karika visszérrel ott álltak azon a három lécen, amelyeket Takács bácsi a hokedli lábai közé szegezett. Éva zsámliról írta a számtant, a hokedli volt a tanulóasztala. Akkor ő is ott maradt Takácséknál, odavitte a szemetesládát a hokedlihez, azon ült, hibátlanul megcsinálta visszafordulhat a karika visszérrel példát, és sormintát is rajzolt utána, ibolyákat.

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Takácséknál kifőzött laska volt ebédre, ő is kapott visszafordulhat a karika visszérrel tányérral, gríz volt a laskán, pirosra sült, sós gríz, nem olyan cukros, nyúlós, mint amit tejbe főznek. Szégyellt kérni, pedig evett volna még. Milyen rossz lehet szegény Anyának, hogy ő nem stimmel! Ezt a szót az iskolában számtanórán szokták mondani.

Ha a számtanpélda nem stimmel, akkor a számításokat elrontották. A Marianne-é mindig stimmel, ő a legjobb tanuló. Mit jelent az, ha egy gyerek nem stimmel?

• Kedves Gábor!
• Orvos válaszol | feszekpanzio.hu

Hogy rossz? Hogy is mondta Apa? Harmadikos volt talán, akkor kezdte hozni a gyengébb bizonyítványokat. Ilyen nem szerepel egyik könyvedben sem.

Még vacsora után is róla beszélgettek, Anya folyóiratokat lapozott meg vastag könyveket, Apa cigarettázott, néha megcsóválta a fejét, nevetett. Mikor már lefeküdt, Anya bejött hozzá, s faggatni kezdte, mi az oka ennek a siralmas bizonyítványnak. Nem tudott válaszolni, mert az egészet annyira egyszerűnek és természetesnek érezte, hogy nem is szorult magyarázatra. A világ olyan érdekes volt, olyan napról napra táguló, hogy nem jutott benne hely az iskolának.

A regény vége

Nem volt mindig ilyen érdekes, eleinte, még kisebb korában az osztály, a gyerekek meg az otthoni dolgok teljesen betöltötték a napjait. De ahogy az évek teltek, mindig egyre inkább részleteire bomlott, s a részletek izgalmasak voltak, nyugtalanítóak, alaposan meg kellett nézni mindent, hogy az ember tudja, mi micsoda.

Az épületek, amelyek kisebb korában úgy maradtak meg emlékezetében, mint egy folt, tetőre, ablakokra, kilincsekre váltak, a falfelületek egymásra merőleges egyenesekre, s az emberek arcra, hangra, ruhára. A visszafordulhat a karika visszérrel néni azt mondta Anyának, hogy ő sose figyel az órán; ha hirtelen felszólítja, nem tudja, miről van szó, s ha az olvasást gyakorolják, nem tudja ott folytatni, ahol az előtte olvasó abbahagyta.

Ilyenkor az ember csak hallgat, a felnőttek úgysem értenék, amit mondani akarna, mert hiszen ő azért nem figyel, mert annyira elfoglalja a figyelés. A harmadikos tanító néninek nem volt nyaka, egyenest a vállából nőtt ki a fejecskéje, a harmadikos tanító néni nyomorék volt egy kicsit, olyan, mintha nem is ember lett volna szegény, hanem valami mesehős, a Hétszőnyű Kapanyányi Monyók vagy egy griff.

Folyton azon töprengett tanítás alatt, hogy lehetne kihúzni Olga néni fejét a nyakából. Meg abban az évben sok volt a légy, minden órán dongott egy-kettő, s a legyek is nagyon érdekelték, mert olyan volt a szemük, mint az Apa nagyítója.

Ha ki lehetne valahogy metszeni a legyek szemét, vajon az is nagyítana, mint a lencse?

De volt más is, amit meg szeretett volna fejteni, zajok, kopácsolás, a sínhegesztés kék fénye, amely az osztályablakból olyan merevnek és törhetetlennek látszott, mint a csillagfény. Ahogy idősödött, egyre több érdekelte.

És lehet, hogy nem tudja folytatni, ahol az előtte olvasó abbahagyta, de olyankor ő már valahol a vers legvégén jár vagy az olvasmány utolsó sorainál; ő gyorsan olvas, gyorsabban, mint akárki, és egyszerűen nem bírja kivárni, mi lesz a vers meg az olvasmány vége.

Zsófi majd megfeszült, úgy iparkodott, hogy szégyent ne hozzon Anyára. Rengeteg mindent kérdeztek tőle, főképpen Dobay bácsi, aki olykor járt is hozzájuk. Zsófi akkor délután arra irányította a teljes figyelmét, hogy figyeljen. Mikor már mindenki elkérdezte tőle a magáét, s már játszania se kellett, sem egy kis gépet bámulnia, amelynek üvegnyílása mögött gyors egymásutánban táblácskák zuhantak le, se megszámolnia hirtelen, hány mindenféle összevissza hányt tárgyat lát az asztal lapján, végre hazamehetett.

Apa akkor kezdte az otthoni rendelést, amikor hazaértek, de azért kijött hozzájuk.