Erőemelő visszér,

Február Pattanj nyeregbe: biciklizéssel a visszér ellen!

Meg kell védeni a bajai tudósítót! Amióta dagadtak az erek a lábamon, csak az egyik, a bal lábamon, azon túl, hogy rengetegszer jártam orvosnál, de az orvossal csak egyetlenegyszer, a legutolsó látogatáskor találkoztam, erőemelő visszér a rendelőbe hol túl korán, hol túl későn kerestem az orvost, aki hol ott volt, hol visszér a mycosis volt ott, szóval, amióta az a kellemetlenkedő gondolat kísérte hétköznapjaimat, hogy többé nem egy testbe szorult szellem, hanem egy szellemet cipelő test vagyok — illetve azt gondoltam, megértettem, miért mondták nekem öreg barátaim a kocsma teraszán, hogy soha ne öregedjetek meg, gyerekek, és miért nem azt mondták, ami az igazság: visszér nélküli lábfájdalomra fiatalkor attól rettenetes, hogy hajszolja a fájdalmat, az öregkor meg attól, hogy menekül előle, azóta egészen más szemmel járok, nem túlságosan meglepő módon az utcán egészen mást figyelek, mégpedig a lábakat, mégpedig a lábakon látható vagy nem látható ereket, különösképpen a férfiak lábát, tehát elmondható rólam, hogy új érdeklődési köröm lett: a lábak.

Erőemelő edzés Czégény Csabával az Újpalota Fitness Centerben! 1.

Elöljáróban fontos hangsúlyoznom, hogy nagyon sokféle láb van, ugyanakkor — és talán ez sem meglepő — minden lábban van valami közös, minden láb ugyanolyan, minden vádli megfigyelése során látható, kivehető és tapasztalható szőr, izom, bőr, csont, és hasonló közhelyek. Egy embert nem a lába különböztet meg a másiktól, bár kétségtelen, nem egy híres embert ismerünk, akinek boldogulásában jelentős szerepet játszott a lába, nekem elsőre István, a postásunk jut eszembe, akit az elmúlt húsz évben még egyszer sem láttam ülni, ő nagyon is jól tudhatja, mennyire fontos a láb, biztos erőemelő visszér abban, hogy nézegeti is mások lábát, ha nem is olyan alaposan, erőemelő visszér én.

Emlékszem, egyszer udvaroltam egy lánynak, aki fekete Suzukival járt, és idővel feltűnt, hogy Budapesten rengeteg fekete Suzuki közlekedik, szinte kizárólag fekete Suzukik járták azokban a napokban az utcákat, de aztán a rajongásom elmúlt, és az utcákról ezzel egy időben eltűntek a fekete Suzukik is.

Most pedig, hogy a lábakat figyelem, meg kell állapítanom, hogy ma, Magyarországon, és különösen Budapesten, ahol én is élek, megdöbbentően sok a láb, és ezeken a lábakon — ha az erőemelő visszér nyitott szemmel jár — egészen elképesztően sok ér figyelhető meg.

Az elmúlt hetekben rengeteget tanultam a magyar emberek lábáról és a lábakon található erekről, de el kell mondanom, hogy ismereteim gyarapodásához az erek tekintetében nagy segítségemre volt az a jelenség, amit kánikulának szokás nevezni, enélkül, bármennyire is koncentráltam volna, pusztán eltakart lábakat láttam volna, a kánikula viszont lehetővé tette, hogy életemnek e nehéz szakaszában ne csak a nadrágokkal eltakart lábakat, de a lábakon szaladó ereket is megfigyelhessem.

Nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy erőemelő visszér a legvisszeresebb magyar lábat a csongrádi buszállomáson, amikor egy szombati napon, a délelőtti órákban a Szentes felé közlekedő buszra vártam, és mert az állomás üres volt, erőemelő visszér földön szaladó ereket figyeltem, melyeket az öreg platánok gyökérzete rajzolt a betonra, szinte hallottam, ahogy azt mondja az egyik platán, soha ne öregedjetek meg, gyerekek, néztem az ereket, ahogy attól kezdve mindenhol kizárólag ereket láttam és néztem, patakokban, folyókban, vezetékekben, hangyák fegyelmezett vonulásában, de még a kézzel, tintával írott szövegekben is, és nem kellett sok idő, hogy belássam, az ereknél nincs is fontosabb dolog a világon, az erek mindenhol ott vannak, mindent behálóznak, ahol pedig nincsenek, ott nincsen semmi sem.

Fotó: Thinkstock A férfi, erőemelő visszér a csongrádi buszállomáson megismertem, cigarettát kért tőlem, természetesen. Mondanom sem kell, első dolgom volt, hogy megnézzem a lábát, a vádliját mindenekelőtt, és azonnal láttam, hogy a helyzet kimondottan súlyos, az a láb úgy nézett ki, mint egy eltaposott Milka csoki a forró betonon, barna volt és bordó és rózsaszín és fekete, csüngtek rajta a visszerek, és olyan fejetlenség uralkodott a vádli domborzatán, mintha Ceaușescu elképzelései szerint alakították volna az erek szabályozását.

Ekkor eszembe jutott, hogy két héttel korábban, amikor először ismerkedtem meg közelebbről a lábamon erőemelő visszér erekkel, egy ismerősöm azt mondta, azonnal menjek orvoshoz, mert ez akár trombózis is lehet, és egy barátja ebbe halt bele huszonnégy évesen, néztem a férfit és a lábát, illetve a lábát és a hozzá tartozó férfit, és egy pillanatra megnyugodtam, mert, ha ez az ember nem halt meg sem huszonnégy, sem ötvenöt erőemelő visszér, gondoltam, akkor ezt a hétvégét talán még én is túlélem.

A lábamon dagadó ereket ezen a hétvégén sokan megcsodálták, senkitől sem tagadtam meg azt a csodát, melyet a lábamon dagadó erek megcsodálása jelentett, kezeltem hideggel, kezeltem meleggel, olykor masszíroztam, máskor békén hagytam, kíváncsian figyelve, mi és hogyan és mennyire esik jól vagy rosszul neki, és közben mindvégig rajta tartottam a szememet a magyar emberek lábán, akiknek, ha elegendő emberi közelségbe kerültünk, kérdéseket is feltettem, mégpedig ehhez hasonló kérdéseket: láthatnám a lábadat?

Megfigyeléseim szerint a magyar férfiak lába, amennyiben van nekik, egyáltalán nincs jó állapotban.

Fájnak az ízületei? Nem mindegy, hogy kopás vagy ízületi gyulladás miatt

Mindezt nem érzéketlen és morbid viccnek szánom, Karácsonyi kenőcs a visszér ellen akinek nincs lába, annak nem dagadnak az erek a lábán, ezek olyan tények, amikkel nem érdemes sem vitatkozni, sem viccelődni, de bizonyára nem egy olyan ember él Magyarországon láb nélkül, aki erőemelő visszér vesztette el a lábát, mert az erek dagadni kezdtek a lábán — ahogyan az enyémen is - amikor még volt neki.

Mindezt elkerülendő meghoztam a döntést, hogy a legközelebbi alkalommal, amikor elmegyek az orvoshoz, beszélni is fogok vele, és elmondom neki, amit a platánoktól hallottam, és ami a legjobban erőemelő visszér, úgy néz erőemelő visszér, doktor úr, hogy minden előzetes figyelmeztetés ellenére voltam olyan hülye és megöregedtem, máskülönben — hacsak trombózisom nincs — miért is dagadnának az erek a lábamon, ilyet korábban nem csináltak.

Eldöntöttem, hogy azt is elmesélem neki, a magyar embereknek rengeteg lábuk van és a erőemelő visszér kánikulában ezek a lábak láthatóak is, és láthatóak rajtuk az erek is, már azok az erek, amik dagadnak, márpedig 40 év felett az erek elkezdenek dagadni, az ötven felettiek esetében pedig már az számít csodának, ha nem dagadnak, rengeteg ér dagad ezeken a lábakon, tudom, mert láttam, nekem senki ne mondja, hogy a levegőbe beszélek, mert két hetet töltöttem el azzal, hogy a magyar emberek lábát tanulmányoztam.

El is mentem a doktor úrhoz, ezúttal meg is vártam, míg fogadott, le is ültem arra a székre, amelyre mutatott, és válaszoltam is a kérdésére, hogy mi járatban vagyok, majd, miután megtudtam, hogy trombózis helyett egy egyszerű visszértágulatom van, feltettem a kétségbeesett kérdést, nem vagyok-e mindehhez túl fiatal, amire azt választ kaptam, hogy természetesen nem.

Bámultam a földet a fiatalságomat siratva, a fiatalságomat, amikor semmi bajom nem volt, és emiatt aztán rengeteg bajt csináltam és képzeltem és okoztam magamnak, és ahogy így bambultam, észrevettem, hogy a doktor úron hosszú nadrág van, szép, hófehér vasalt nadrág, és a lába egyáltalán nem látható, és bátorkodtam megkérdezni, megnézhetném-e a lábát, hátha tudok segíteni, hátha adhatok valami jó tanácsot neki, de a erőemelő visszér úr ezt az ajánlatomat határozottan elutasította.

Hazafelé tartva, mielőtt bementem volna a patikába, megálltam a kocsma terasza mellett, hogy kezemben a receptekkel, úgy, ahogy a nagyoktól láttam, elmeséljem öreg barátaimnak, azoknak, akik azt szokták mondani nekem, soha ne öregedjetek meg, gyerekek, szevasztok, a patikába tartok, nagyon meleg van, jön az a kurva front, fáj a lábam, és hasonló közhelyek, de az isten tudja miért — az sem kizárt, hogy azért, mert meghaltak — aznap egyikük sem volt ott. Kimelt kép: Thinkstock.